2011. június 6. 
Délután 15 óra körül érkeztünk Pécsre a Dóri Házba, ahol nagy szeretettel fogadtak minket. Olyan érzésünk volt, mintha szállodába jöttünk volna. A személyzet minden kívánságunkat igyekezett teljesíteni.
Sajnos az utazásunk nem volt zökkenőmentes: több mint 4 órát utaztunk Budapestről Pécsre, az OMSZ mentőjével. Az utat nehezítette, hogy Dórika nem volt jó állapotban, végig lélegeztetni és oxigenizálni kellett, ezért meglehetősen nyomott hangulatban vették ki a mentőből, s alig várta, hogy ágyba kerülhessen. A nézelődéshez és ismerkedéshez már nem volt kedve. Azt azonban megállapította, hogy nagyszerű helyre került, s itt mindenki nagyon kedves és aranyos.
Ezt az érzést fokozta, hogy 17 hónap után kikerült a kórházi bezártságból.
Gyorsan meg lehetett állapítani, hogy valóban fantasztikus ez a hely. Kényelem felsőfokon. Tágas szoba, kábel TV, konyha, nagy fürdő, terasz stb.- minden, ami a normális életet, ill. életkörülményeket jelenti.
A nap további része a kipakolással és berendezkedéssel telt el. Dorcsi gyorsan elaludt, és az éjszakája is viszonylag nyugodt volt, főleg miután az infúzió lecsepegett.
