2011. július 03. Vasárnap
Továbbra is tart a hétvége a valóságban is, és a lelkünkben is. Gyakorlatilag az életünkben ez az eddig itt töltött 27 nap teljes egészében ünnepnek számított. Ma megismerhettük „Vacsuti” Judit két nagy fiát, Attilát és Bencét is. Nagyon szimpatikus és helyes két ifjú emberről van szó. Bence szinte egész délután velünk volt. Dórinak nagyon tetszett a szituáció, hiszen jobbára csak a szebbik nem képviselőivel találkozott. Persze így sem kerültünk túlerőbe, ami a nemeket illeti, mert itt volt Judit és Bianka is, és persze a nővérke, Szilvi is. A napunk a játékról szólt. Meglehet, hogy már unalmasnak tűnik, amikor azt írom, hogy játék. Talán kívülállóként én is így ítélném meg. Részeseként azonban egészen más a helyzet. Itt nem arról van szó, hogy körbe megyünk, valaki nyer, valaki veszít, hanem az egésznek a hangulatáról. Valami bámulatos varázsa tud lenni annak, amikor Dórika felnőttként, mi pedig gyerekként élünk meg egy- egy játszmát. Nem beszélve arról, hogy játékaink zöme ügyességet és sok esetben komoly logikát kívánnak. Az pedig hab a tortán, amikor szinte minden alkalommal görcsös tör ki rajtunk. Ehhez persze kell a jó társaság is. Ebből ma sem volt hiány. Azt hiszem Dórika sem nevetett annyit életében, mint az itt töltött idő alatt. Délután a játék mellett fényképek sora készült, ami szintén nem a komolyságot és az egyhangúságot tükrözte. Ezeknek a képeknek egy rész
ét késő este a facebookon már viszont is láthattuk.
Ismét elmondhatjuk, hogy vidám, szép napot tudhatunk magunk mögött. Dórika is kissé fáradtan, de boldogan tért nyugovóra.
