2011. június 8.
Ezen a napon, már- ha nem is hosszú időre- de le tudtam venni a „kismanót” a gépről. Kicsit szét tudott nézni a házban, és vidámabb is lett. Tudott enni és inni is. Ezek már bíztató jelek.
Délután gyógytornász volt nála, aki alaposan átmozgatta. Kisebb meglepetésre, nagyon élvezte a tornát.
Én ma sem csináltam semmit azon kívül, hogy elmentem vásárolni, és mostam. Este komoly pancsolásban részesült Dórika. A masszázs kád igazi élményt nyújtott számára. Ilyen csodában még nem lehetett része. Végre a vacsora is kívánsága szerint készült. Ágyba kerülve a nővérke mesélt neki, arra aludt el. Azt azért hozzá kell tenni, hogy nem egy meséről volt szó. Nagyjából 50 oldalt kellett neki olvasni. Az infúzióra szerencsére már nem volt szükség. Az éjszakát teljes nyugalomban aludta át.
