Apuka- a "hölgy" miatt még számolunk(persze, végtelenül megtisztelő!!)!:)))) És igen, megyünk! Vacsuti már rendelt pogácsát:) Meg viszünk más finomságot is, eszünk-iszunk, dínunk-dánunk:) Dórira ráférnek a kalóriák, nekünk meg már úgyis mindegy:)))) Dórika, te is érdekesen alszol, látom felpakoltad a hajad a párna tetejére:))))

Csak mosolygok, mosolygok és mosolygok. Már nem is tudom ki kinek okoz nagyobb örömöt :o). Én már egyre jobban izgulok a péntek miatt. Ennyire még semmit sem vártam.
Már csak kettőt kell aludnunk :o), és repülünk hozzátok.
Addig is minden jót!!!
Puszedli: Zsu

Macsek és Bogyesz....sajnos a net világgá ment rövid időre a Dóri házból, így nincs lehetőségük Dóriéknak replikázni:( De azt üzenik: nagyon nagy szeretettel várnak benneteket, Dórika is izgatott, hogy végre találkozhat veletek személyesen is!
(énisénisénisénis)
Szóval jó szelek szárnyán érkezzetek mielőbb!
egy Vacsuti

Ma reggel, amikor jól megérdemelt reggelijét tálaltam Boginak, nem a szokásos ugrabugra táncot adta elő nekem, hanem valamit mutatni akart. Már nem virágzik a pitypang, mert már nyár van, de ő talált egy utolsó szálat. Azt kellett velem tudatnia. Hát megnézegettük közelebbről...mit is keres itt, ilyenkor egy pitypang?!? Nem tudom tudtad-e, de a pitypangoknak saját, külön bejáratú tündéreik vannak. Még nem sikerült rájönnöm miért, de rajta vagyok az ügyön! :)

Na szóval, amikor közelebbről megvizsgáltam ezt a rejtélyes pitypangot - nagyítóval! - mert a szemem már nem a régi, akkor vettem észre, hogy egy virágtündérke ficereg a levelei között. Nagyon vékonyka és fáradt volt már szegényke, mert régóta próbált szabadulni! Öreg, vaksi pókuraság véletlenül beleszőtte a hálójába a lábacskáját, majd elfelejtkezett a légyfogó szerszámról és Isten neki fakereszt! - azonmód el is költözött onnan. Így ragadt ott tündérke.

Én sem voltam ám rest, kerestem egy vékony mogyorófa ágacskát és szép finoman letekergettem a pókhálót a riadt kis tündérről. Ahogy kiszabadult, azonnal a mellette álló rózsabokorhoz reppent és jó hosszasan ivott a levelein megtapadt harmatból. Nagyon megszomjazott már szegényke az utolsó eső óta. Aztán ahogy a szomját oltotta, felcsücsült szépen egy rózsabimbóra, hogy kipihenje a fáradalmait. Nagyon hálás szemekkel nézett fel rám.

Én meg nem annyira hittem a szememnek, de a fiúk még aludtak, hát sajnos egyetlen megbízható szemtanúm sincsen a történtekre..... Talán csak a Bogi, de ő meg nagyon tud titkot tartani :)

Majd azt mondta nekem ez a csöpp leányka: "Köszönöm, hogy segítettél, hálás vagyok érte! Cserébe, ha bármikor bajod esne, én szívesen viszonoznám a segítséged!"

Azt tudni kell, hogy az a hír járja szerte a világban, hogy a tündérek nagy gyógyító erővel bírnak. Hát nekem meg éppen bajom akadt az izületeimmel. Gondoltam, akkor ezt itt meg is oldhatnánk.

De aztán eszembe jutottál Te Dóri és azonnal tudtam mit kell tennem. Én ezt a tündérkét elküldtem hozzád, mert tudom, nálad is elkél a segítség!

Szóval ez a kedves tündérke most úton van felétek. Kérlek fogadd majd szeretettel és hagyd, hogy segítsen neked is. Ja és mellesleg rengeteg szebbnél szebb mesét ismer:)) Hát hallgasd és gyógyulj....
egy Vacsuti, innen a szomszédból :)