2011. szeptember 04.
Áldott napot Mindenkinek!
Minden bizonnyal igaz lesz a cím.
Eddig semmi változásról nem tudunk. Ez azt jelenti, hogy második ciklusunk végére értünk.
Nagyon jó volt újra itt lenni.
Köszönjük az újbóli lehetőséget, a gondoskodást és mindent, amiben itt tartózkodásunk alatt részesültünk.
Köszönjük a terapeuták, és tanárok lelkiismeretes és fantasztikus munkáját, a segítők fáradozását, valamennyi nővérke törődését, kedvességét, az alapítvány valamennyi dolgozójának tevékenységét,
és köszönjük drága barát
A mai napunk csupa játékot hozott Dorcsinak, nekem csomagolást.
Nem szeretném ma sem hosszan részletezni a történéseket, hiszen a lényeg benne van. Felsorolhatnám, mi mindent játszott a Manó, és mi mindent szerencsétlenkedtem én a pakolás alatt, de azt hiszem unalmas lenne.
Bianka segített a szelektálásban, és befejezte Dórikával a tegnap elkezdett nyakláncot, ami a mosómacinak készült, és iszonyatosan sok pepecseléssel járt. A végére azonban nagyon szép lett, az tény.
Igyekszem Törökbálintról a lehető leggyorsabban jelentkezni. Azt megígérhetem, hogy onnan részletesebb anyaggal szolgálok. (Csak legyen netem!)
Minden jót kívánunk valamennyi olvasónknak! (Azoknak is, akik nem olvasnak bennünket, de azok nem tudják meg.)
Sok puszi mindenkinek, és egy NAGY ÖLELÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS!!!!!!
