2011. július 01. Péntek

Jól kezdődött az év második fele. Dórika is korábban ébredt és kelt fel a szokásosnál. Nagyon vártuk ezt a napot. A délelőtt villámgyorsan eltelt. Egyébként is a délután volt hangsúlyos. Vendégeket vártunk. Dorcsi nagyjából tíz percenként kérdezte, hogy „Mennyi az idő?” A lázas várakozás közben ismét kisebb meglepetés ért bennünket. Ezúttal élelmiszereket kaptunk a Magyar Élelmiszerbank Egyesület jóvoltából. Konzerveket, csokit, joghurtokat és üdítőitalt. Köszönjük szépen!

A „zsákmány” átvétele után visszatértünk korábbi tevékenységünkhöz. Dorcsi egyre türelmetlenebbül várakozott, én pedig egyre türelmetlenebbül vártam azt, hogy befejezzem a felbecsülhetetlen mennyiségű cukkini szelet elkészítését. (A mai ebéd egy része volt.) Végre mindkettőnk vágya teljesült. Én is végeztem és látogatóink is megérkeztek. Sor került a „nagy találkozásra!” Két fantasztikus hölgy: „Macskalajcsi” és „Babybogyesz” ajándékokkal és süteményekkel megrakva érkeztek. Főnővérünknek hirtelen újabb asztalkát kellett elővarázsolnia, hogy minden ráférjen. Volt pogácsa, meggyes pite, majom- kocka. (Aki az utóbbit nem ismeri, próbálja meg kitalálni, mi lehet az! Annyit elárulok, hogy nagyon finom volt!) Dorcsi, a kezdeti megilletődöttség után gyorsan feloldódott. Következett az ajándékok áttekintése. Két képes könyv, egy emlékkönyv, buborékot fújó szerkezet, tetkó, cukor stb. Aztán az én szemem is fennakadt,- sőt jobbára csak az enyém-, amikor előkerült egy raklapnyi hajgumi, hajpánt, hajcsat ezer féle változata. Dórika nagyon örült neki. Nálam pillanatnyi sokkot okozott a látvány. Azon tűnődtem, hogy mi a bánatot fogok ennyi „mütyürrel” kezdeni??! Azt tudom, hogy mire valók, de, hogy miként fogják funkcióikat betölteni általam, az egyelőre rejtély. Az én kézügyességem a hajszobrászat terén enyhén szólva is siralmas, és ahhoz elég lenne akár egy befőttes gumi is. Mondhatnám, hogy „egy copf és más semmi.” Igaz, hogy csináltam már fonatot is, de mire elfogadható lett, ki is kellett bontani, mert beesteledett. (Dorcsi tudna róla mesélni, de nem hagyom!) Szóval abban biztos vagyok, hogy ha már megvannak, használni is kell ezeket. Ezentúl arra már nem hivatkozhatok, hogy elveszett, nem találom stb., mert birtokunkban van az idén végzős fodrász tanulók kétévi ellátmánya. No, nem baj, majd megtanulom.

Az ajándékok begyűjtése után természetesen játékra került sor. Közben megérkezett a gyógytornász is. Nagyon mozgalmas lett a délután. A látogatóink száma is egyre gyarapodott. Eddig ismeretlen és már ismert személyek érkeztek. Lassan benépesült a nappali. Annyira jó érezni azt a szeretetet, érdeklődést, törődést, amit felénk fejeznek ki jobbnál jobb emberek. Számomra pedig elmondhatatlan örömöt jelent, hogy boldognak látom a lányom. Nagyon sokat kapunk itt az ajándékokon felül is. Sokkal többet, mint amit halandó el tud képzelni. Feltöltődtünk a Dóri Házban. Én úgy érzem, hogy ezek az ismertségek nem csak az itt tartózkodásunk idejére szólnak, és a kialakult barátságok nem csupán az emlékeink közt fognak élni. Hiszem, hogy mindenkivel fogunk még találkozni a jövőben is. Sajnos, ahogy minden jónak vége lesz egyszer, a mai napnak is vége lett. Volt, aki késő estig velünk maradt, volt akinek korábban el kellett mennie. Hálásak vagyunk mindenkinek, akik velünk töltötték a mai délutánt. Nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük!