2011. június 30. Csütörtök

Vegyes volt a mai nap, legalábbis ami az időjárást illeti. A derűs napsütést, zivatar majd viharos szél váltotta fel. Meteorológiai jelentést még úgy sem írtam. Ma délelőtt ismét meglátogatott S. Rita a Kossuth rádió riportere, aki most egy kicsit az ételünkről készített interjút. Beszélgetés közben készült az ebéd, Dórika még aludt. Visszaidéztük azt az időt, amikor még majdnem minden tökéletesnek tűnt, amikor még együtt élt a négy testvér, amikor még családról beszélhettünk. Beszéltünk arról, hogy mi vezetett ehhez és az állapothoz, ehhez az élethelyzethez.

Sok mindent én sem értek, még most sem. Pl. nem tudom felfogni, miért fontosabb valaki számára az alkohol, mint a gyermekei? Már nem rágódom ezen, megfejteni úgy sem tudom ezt a titkot. S bár a múlt nem olyan, mint egy szennyes ruhadarab, amit könnyedén ledobhat az ember, mégis sikerült eljutni odáig, hogy nem tép fel sebeket. Sikerült az elmémet olyan állapotba hozni, hogy a korábbi idők negatív történetei ne fájó emlékek, hanem kellemetlen, és felejthető események legyenek csupán. Ezt a szemléletet sikerült átadnom Dórikának is, aki mára olyan pozitívan gondolkodik, hogy nagyon sokat tanulok Tőle. A tanítványból lett a tanító! Ez így van rendjén. Ezért is tudjuk jól érezni magunkat bárhol. Megbecsülünk minden lehetőséget, és örülünk minden napnak, órának, percnek, amit egymással tölthetünk. Ha csak ennyink lesz, csak ennyi adatik meg, azt hiszem mi akkor is boldogok leszünk. De hiszem, hogy sok mindent elérünk még az életben. A fókusz mindkettőnk részéről a célunkon maradt. Első lépésként kaptuk ezt az egy hónapra szóló „nyaralást”, ami lényegesen több lett ennél. Kaptunk hozzá csodálatos barátokat, és fantasztikusan jó embereket ismertünk meg. Dórika úgy élhetett, mint a kórházba kerülés előtt. (némi változásokkal) Egyenlőre kívánhatunk ennél többet? Azt gondolom, hogy ez elmélkedést mára abbahagyom.

A mai napunkról nagyon könnyű beszámolni, hiszen késő estig játékokból állt. Természetesen enni, tisztálkodni stb. sem felejtettünk el. Dórika már nagyon várja a pénteket. Két hölgyet vár nagyon, de erről már írtam korábbi bejegyzésemben. Egyébként ma is új ismerősünk lett, szintén a blognak köszönhetően. Szeretném még megemlíteni azt is, hogy Dorcsi ma kifejezetten jó állapotban és formában volt. Délután szavalt és énekelt is. Ez utóbbi nagyon elfárasztotta, de néhány perc után regenerálódott.

Összefoglalva: az időjárást leszámítva, gyönyörű napunk volt!